„Fél lábbal” Veronában

Már-már szokásos programnak számít nálunk a tavaszi veronai kiruccanás, ugyanis minden évben itt rendezik Európa legnagyobb borkiállítását, a Vinitalyt. De felmerült bennem, hogy idén más szemszögből fogom nézni a várost. Azaz elutaznék-e Veronába, ha nem lenne a kiállítás...?

Az útról nem is írnék sokat, mivel azok az utazások, ahová oda lehet érni belátható időn belül, nem igényelnek nagy szervezést. Tehát egy veronai utazást könnyen lehet úgy kezdeni, hogy reggel ágyba visszük a kávét kedvesünknek, és megkérdezzük:

– Drágám, itt ez a szép hosszú hétvége! Nincs kedved kimozdulni? 
– De van!
– Akkor gyorsan dobj össze néhány cuccot, addig én foglalok valami szállást. 10 perc múlva indulhatunk.
Autó, benzin, szendvics... és 8 óra múlva érkezés Veronába.

Szóval tényleg sokszor csak elhatározás kérdése az egész. Nem titkolva agitálok mindenkit egy picit arra, hogy utazásai legyenek hirtelen ötlettől vezéreltek és nem feltétlenül aprólékosan megtervezettek. Érdekes, ugyanakkor rendkívül jó dolog egyik pillanatban otthon lenni a megszokott környezetben arra gondolva, hogy mihez kezdjünk a hétvégével. Majd egy pár óra elteltével egy olyan országban, városban sétálni, ahol még sohasem voltunk. No tehát Verona!

Freskó és Madonna

További fotókért kattints a képre!

Attól eltekintve, hogy nem látunk mindenfelé tógás embereket és a fórumon szónokoló politikusokat, tisztán látszik, hogy egy nagyon régi városban járunk, amelyről bizonyára mindenkinek elsőre a Rómeó és Júlia ugrik be. Na de a slusszpoént hagyjuk a végére! Ami nekem talán a legjobban tetszett, az a Piazza Erbe. Bár ilyet nagyon nehéz mondani, mert a város minden részletében roppant hangulatos és romantikus. Az Erbe egy régi (ki gondolta volna!) római fórum a közepén Madonna kútjával, körös-körül pedig rengeteg gyönyörű reneszánsz házzal, melyeknek a falain gigantikus méretű freskók feszülnek. (Egyik gyermekünk, Andris frappánsan meg is jegyezte, hogy szerinte a veronai fiatalok, ha vandálkodni akarnak, nem graffitiket festenek, hanem freskókat.) A téren a nap minden szakában óriási piac működik. Innen hangulatos, macskaköves utcákon sétálva 5 perc gyaloglásra van a Piazza Brá, ahol a hatalmas, kétezer éves Aréna áll. Ez Olaszország harmadik legnagyobb fent maradt arénája. Aki nem járt még ilyenben, annak mindenképpen érdemes megnézni belülről is. Van egy kis gladiátorszagú romantikája a dolognak... Azt hiszem, ezen a téren leginkább tetten érhető az a dolog, amit az emberek leginkább szeretnek az olasz kisvárosokban. Kiülni egy kis kávézó teraszára egy itallal és sütkérezni a napsütésben és a több mint 2000 éves kultúrában. 
 

További fotókért kattints a képre!

Beszéljünk egy kicsit erről a Rómeó és Júlia dologról!

Ám még egy nagyobb túra is várt rám. Fel szerettem volna jutni a San Pietro-domb tetejére, hogy egészében lássam, ahogy Verona elterül a lábaimnál. Apropó, láb! Mint a címben is utaltam rá, nem véletlenül írtam „fél lábbal”-t, ugyanis az utazás napján kifordult a térdem, és három napig mint egy kripli jártam a várost, a lábamat húzva magam után. Egy szó, mint száz, kisebb-nagyobb nehézséggel, de sikerült megmászni a dombot. A látvány természetesen mindenért kárpótolt. Ahogy az Adige folyó kanyarog a városban, és csak a középkori, szépen rakott cserepeket nézi az ember, valahogy egy picit maga is része lesz a történelemnek. No akkor beszéljünk egy kicsit erről a Rómeó és Júlia-dologról. Shakespeare műve óta tudjuk, hogy a szerelem halhatatlan. Az azóta eltelt idő pedig azt is bebizonyította, hogy a turisták pénztárcája kifogyhatatlan. Tehát a sztori csak részben igaz. Ha valaki azért megy Júlia erkélye alá, hogy leboruljon előtte és könnyeivel áztassa az istenített nő lábnyomát, az most hagyja ki ezt a pár mondatot, ami következik. Rövid leszek. A Capulet család sosem élt ott, ahol az erkély van. Csak a 20. század elején húzták fel a turisták miatt, akik gondolom veszettül bolyongtak Verona-szerte, hogy megtalálják azt. De egy pár a műből ismert helyszín fellelhető a közelben.

Garda-tó a gyerekeknek

További fotókért kattints a képre!

Egy picit foglalkoznék a gyerektémával is, mivel nekünk is van három. Verona nem túl nagy hely, viszont ha szánunk még egy kevés időt rá, akkor északnyugatra tőle csupán egyórányi autóútra fekszik a Garda-tó. Itt mind a felnőttek, mind a gyerekek megtalálják számításukat. A tavat körben kicsi és hangulatos városkák szegélyezik. A leglátványosabb Sirmione, ahol az óváros egy nagy vár gyomrába épült. A víz ugyan fürdésre alkalmas, de a hőmérséklete nem a mi Balatonban kényeztetett testünknek való... Ugyan szeptemberre akár 22 fokig is felmelegszik, többnyire 14-16 fok között van.   
 

További fotókért kattints a képre!

Végezetül, de nem utolsósorban néhány szó arról a rendezvényről, amiért én minden évben Veronába megyek. Április elején rendezik meg a Vinitaly nevű rendezvényt, az idei volt a 47. alkalom. Aki szereti a finom olasz borokat, annak érdemes erre az időpontra időzíteni a kiruccanást, picit hasonlít az itthoni borfesztiválokhoz, csak 200 helyett 5000 pincészet képviselteti magát. 
És végül: Egy jó utazás sokszor nem pénz kérdése! Válasszatok közelebbi célokat, és sose felejtsétek el, hogy az utazás élménye a fontos, nem a célállomás! A világot látni kell!

Köszönjük a cikk megjelenését az nlcafe.hu oldalnak 

A cikk forrása itt található: https://www.nlcafe.hu/utazas/20130504/verona-kirandulas-szallas-utazas/